Árvaság
| szétmállottunk s lettünk az út pora; |
| most aztán ízenként tör ránk a bánat: |
| jaj, jaj, eggyé nem válhatunk soha? |
|
| de utolért a Nap vad mosolya. |
| Heve elől, csakhogy meg ne emésszen, |
| szétszaladánk s elnyelt a pocsolya. |
|
| támadt veszett farkashad ostroma |
| s szertefutánk holdatlan éjszakában, |
| nem terel össze senki, de soha. |
|
|
|