Karolina tér

Az életnek itt rejtett folytatása van. Mind visszatér az, aki elsuhan. A messzeföldön porladó szivek vágya az eget veresíti meg. Egy kislányt láttam az imént, jött a Főtérről, kotta a kezében, akárha friss tizenhatévesen szegény édesanyám lett volna éppen. Nyolc óra van. A rozsdás égi tó harang szavára felzokogva csobban; tündéri est! Édes lelkem anyám, mért nem élhetsz gyönyörű városodban –