Karolina tér

Az életnek itt rejtett folytatása van.
Mind visszatér az, aki elsuhan.
A messzeföldön porladó szivek
vágya az eget veresíti meg.
Egy kislányt láttam az imént,
jött a Főtérről, kotta a kezében,
akárha friss tizenhatévesen
szegény édesanyám lett volna éppen.
Nyolc óra van. A rozsdás égi tó
harang szavára felzokogva csobban;
tündéri est! Édes lelkem anyám,
mért nem élhetsz gyönyörű városodban –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]