Zentelke felé
Kalotaszeg! Magyar mirákulum! |
Ember-virágos dombok birodalma! |
Nézlek, s könnyes örömmel gondolom: |
Itt megfogant egy fejedelem álma… |
|
(Elátkozott-hercegnő lányaid |
háromszázesztendős pazar gunyával, |
ó, jaj, a meddőséget leplezik, |
ítélvén népük boldog kihalásra…) |
|
|
|