Zentelke felé
| Kalotaszeg! Magyar mirákulum! |
| Ember-virágos dombok birodalma! |
| Nézlek, s könnyes örömmel gondolom: |
| Itt megfogant egy fejedelem álma… |
|
| (Elátkozott-hercegnő lányaid |
| háromszázesztendős pazar gunyával, |
| ó, jaj, a meddőséget leplezik, |
| ítélvén népük boldog kihalásra…) |
|
|
|