Anteus
| Olyan régi ma nekem ez a város! |
| Rómában látott álmomból való. |
| Vagy csak az ősök szeme lát belőlem |
| s azért volnék ilyen időt-csaló? |
|
Van den Rye úr ül a kőmáli dombon |
| s munkához lát, a vén rézkarcoló. |
|
| Nagy háztetők: nagy sírok – büszke buckák |
| az idő holtaskocsija előtt; |
| vándort igazító órjási tornyok; |
| lányok, szülők, szőlők és temetők – |
| – mint a vízaknai honvéd halottak, |
| lelkem dörgőjéből most támadoztok! |
|
| Kedves kémények, álomszínű utcák, |
| zarándok-útam, Monostori út! |
| Csillapítatlan vággyal a szívében |
| látjátok újra a régi fiút. |
| Lássátok, míly pusztíthatlan az ember, |
| mily Anteus, ha végre hazajut. |
|
| Hogy nem jöttél el, csak tudom s nem érzem; |
| de szörnyen fáj, hogy most nem vagy velem! |
| hogy lánggal nem lobbanthatom előtted, |
| nem csókolhatom reád új életem, |
| amely ma született meg jajgatásban |
| s olyan, mint elszakadt film folytatása. |
|
| Megfosztottál a vér szép örömétől, |
| de adtál helyette sokat, nagyot: |
| a kielégítlenség gazdagságát, |
| s visszaadtál egy tűnt hangulatot, |
| az ifjúkor vágyban élő világát |
| és a hitet, hogy gyermek maradok. |
|
| Mert hogyha Ő ígérte volna egykor, |
| hogy eljő hozzám s az enyém leszen, |
| reá se vártam volna remegőbben; |
| szűzen, szentül – tizenhatévesen –, |
| nem vártam volna én Ilzét se jobban, |
| mint ma téged, sötét szoba-sarokban. |
|
| Vagy szégyeljem s elöljem a szerelmet, |
| és eltitkoljam, hogy gyermek vagyok, |
| mikor épp a szerelem-teli gyermek |
| e csúf földön a legszentebb dolog: |
| esett szikrácska a paradicsomból, |
| melyet az angyalok szítnak maguk! |
|
| Nem szeretném most áltatni magunkat, |
| elmém zavart jelek között kutat: |
| de a csoda, hogy testem, a kijátszott, |
| most lelkem szomjú vágyával mulat |
| s vígasztalódik oltatlan parázzsal – |
| nemdenem az öröklétre mutat? |
|
| Nem vallja-é, hogy testtelen a lélek |
| tovább folytatja ember-életét, |
| amint tovább zsibonganak fülünkben |
| hang nélkül is a meghallott zenék? |
| – Általad kaptam s íme, megjelentem |
| neked az öröklét üzenetét! |
|
|
|