Esztendeink
Szántottunk szép szenvedéssel, |
vetettünk könnyhullatással, |
nem arattunk nagy vígsággal. |
|
Esztendeink csúfak voltak, |
lelkünktől is megraboltak, |
barátaink mind megholtak, |
|
A nagy télre, szigorogván, |
S érted sírva szakadatlan, |
|
hogy megtérül mind a sírás, |
s kik könnyhullatással vetnek, |
nagy vígassággal aratnak! |
|
|
|