Geneviève

Elátkozott leánya a halálnak,
a szerelemnek s más veszedelemnek,
a csókjaid megint reámtaláltak.
Kettő közül egyik, aki a sírig,
nemlétezés küszöbéig kísérgetsz:
minek akartad mondani a hírit?
Szépséges voltál, suttogtál, kacagtál,
reámvillant fogadnak hosszú, nedves
sora, s aztán végképp magamra hagytál.
Hát élsz? Élsz-e? Nemcsak emlék-anyagnak
lelkemben lévő rezgése idéz fel,
hanem akart sugárzása magadnak?
– Vagy már rég nyugszol bús Franciaország
földje mélyén, viharral vert madárka,
a lelked jár s jelenti: van mennyország
s hogy egy napon találkozik az árva
lélek-pár, ki egymást nagyon szerette
s harmadikért maradt szörnyen magára.

1941

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]