Geneviève
| Elátkozott leánya a halálnak, |
| a szerelemnek s más veszedelemnek, |
| a csókjaid megint reámtaláltak. |
|
| Kettő közül egyik, aki a sírig, |
| nemlétezés küszöbéig kísérgetsz: |
| minek akartad mondani a hírit? |
|
| Szépséges voltál, suttogtál, kacagtál, |
| reámvillant fogadnak hosszú, nedves |
| sora, s aztán végképp magamra hagytál. |
|
| Hát élsz? Élsz-e? Nemcsak emlék-anyagnak |
| lelkemben lévő rezgése idéz fel, |
| hanem akart sugárzása magadnak? |
|
| – Vagy már rég nyugszol bús Franciaország |
| földje mélyén, viharral vert madárka, |
| a lelked jár s jelenti: van mennyország |
|
| s hogy egy napon találkozik az árva |
| lélek-pár, ki egymást nagyon szerette |
| s harmadikért maradt szörnyen magára. |
|
|
|