Napóra
| „Nincs nap, mely ha elmúlt, visszatérne” – |
| Akkor nem tudtuk, mit olvasunk, |
| Csak valami halk sejtés ígérte: |
| Eljő majd a mi elmúlt napunk; |
|
| Eljő majd bús visszagondolásunk |
| ideje is – s mégis most, hogy eljött, |
| megtörten és rémüldözve állunk, |
| akkor gyermek, most két árva felnőtt. |
|
| S felettünk a vénbetűs napóra |
| mintha töprenkedve, sírva nézne, |
| emlékeztetvén szomorú szóra: |
| „Nincs nap, mely ha elmúlt, visszatérne.” |
|
| S közöttünk a búcsúzó november |
| Nyárból kiszólitott levelekkel, |
| Külön-külön megtett út emléke, |
| S idegen élet, más szerelem éke. |
|
Rozsnyó, 1940. november 9. |
|
|