Egy rész a „Brandenburgi”-ból

Angyalok szárnyának suhogása,
földet nem ért lábacskák tipegése,
csillaghajszálak hűvös zizegése,
meg nem halandó lelkek lobogása,
kecsegtető, szentséges földkívülség,
lélekké szenvedt emberség hazája,
éteri fényben kristály-egyedülség,
szent bírásod a lelkem hogy kívánja!
S nem jutsz torkomra, nem vagy foghatóság,
mintha példáznád: jaj, nem teljesülhet
ezen a földön égberagadó vágy,
hanem-ha szép testek megsemmisülnek –
Enyém vagy mégis, s már-már önmagamban
csapdos az angyali szárnyak zenéje:
én elvesztettem földi birodalmam,
angyalszárnyak, repítsetek az égbe!
 

1940

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]