Aki Szent György napján született
| s e világon mindent szeret, |
| és mindég csak az emberek, |
|
| Gonosz csillagoknak hatalma |
| s ha jó az alkonyat szele, |
| szegény mindég szállni akarna. |
|
| Van bűne s büntetést nem ismer, |
| mert minden bűne szertelen, |
| jelen kell hogy legyen az Isten. |
|
| Mert ki teremté ily gonosznak, |
| hogy éjjel jár, mint denevér, |
| hogy nem kell földi pályabér |
| s könnyei örömet okoznak? |
|
| Ilyen vásottnak ki teremté, |
| hogy csak forrásvizet szeret, |
| s ha nincs, bort iszik, ha lehet, |
| és a szegénységtől sosem fél? |
|
| s nem fáj, hogy tudja: nem lehet; |
| csak mécspislogásnyit reméli. |
|
| Üresen kell neki a templom, |
| csak a koporsók s alakok, |
| mennyszínü karcsú ablakok, |
| orgonaszó, sekrestye lim-lom. |
|
| Átkozottul s furcsán magányos, |
| száz ember közt van egyedül, |
| s ha egyedül van, menekül |
| a száz közt lelhető magányhoz. |
|
| Nem jó, ahol van, messze vágyik, |
| s lelkéből egy darab leválik. |
|
| Bukdácsol s nem tanul a kárán. |
| Hol szükség van rá, nincs jelen. |
| Csak tiblából a végtelen határán, |
| mint őszi légy az ablaküvegen. |
|
|
|