Gondoladal
| Posztóba vont, fekete csolnak |
| feketebóbitás gyászgondolások |
| ütemesen meg-meghajolnak. |
|
| A gondolában rengeteg virág; |
| jön a hullám s utána kapdos, |
|
| csúcsíves ablakszeme bámul; |
| nyitnak meg neki búcsúzásul. |
|
| S megy az utas, a holt utas, |
| minden élőnél sebesebben; |
| ennél nem is mehetne szebben. |
|
| S maholnap már csak erre jó |
| utólszor végigring a Lagunán |
| azokkal, akik vissza nem térnek soha, |
|
|
|