Primavalle
| Időtelen és örök ez a völgy, |
| úgy őgyeleg benne a régi pásztor, |
| mint romhagyó évezredek előtt |
| s azóta is, vajon ki tudja hányszor. |
| S időtelen és örök ez a pásztor, |
| sosem tartotta számon éveit, |
| mint életében már ki tudja hányszor, |
| úgy éli a tavasz örömeit: |
| mert jeltelen s időtelen e völgy, |
| ki sem tartotta számon éveit, |
| mint emberírtó esztendők előtt, |
| úgy éli a tavasz örömeit, |
| s csak őgyeleg benne a régi pásztor, |
| mint életében már talán ezerszer, |
| s vajjon ezentúl is ki tudja hányszor. |
|
|