Mérföldek, esztendők
| A völgy mélyében, örökzöld erdőben |
| a tengelicek roppant boldogok. |
| S hogy máma én is boldogabb vagyok, |
| ne irigyelje senki, senki tőlem! |
|
| Ezen a télen annyit tépelődtem |
| idő és tér felett; bús fantomok |
| vonultak el a nagyszerű romok |
| városában rémítgetőn előttem. |
|
| De hogy a tavasz ma idevezérelt |
| s megúsztatott földszagú fátylain, |
| víg csorgóból itatott angyalin, |
| s az ég ibolya volt, a rét sötétzöld – |
|
| keresztyén szív, mondám, hiába vérzel, |
| amely gyötört, hamis, csinált a kín, |
| az egész föld otthonod lehet, ím, |
| és csak tavasz van és csak élet, élet! |
|
|
|