Szicília
| Ki látja, milyen búsan lóg a pálma? |
| A tenger is vajúdva hömpölyög; |
| alkonyati, lilás felhők mögött |
| bujkál a hellének hatalmi álma. |
|
| Tüskés bozótot nevel itt a szikla, |
| de tán odvában istenség lakik; |
| templomának órjás oszlopait |
| az ember szétveré s a föld beszítta. |
|
| Nem az idő, de a történelem, |
| az idő és az ember szörnyű fattya |
| volt, aki őket ily csúful becsapta. |
|
| Emlékük itt maholnap jeltelen, |
| mert az anyag a formát cserbehagyta. |
| Üres sírjukban kutyatej terem. |
|
| S mintha a múlt az égbe szállott volna! |
| Ma este minden szép aranya, vére, |
| kitelepedett a nyugati égre; |
| úszik a felhők sok achív hajója, |
|
| túl tágas út gazdag népsége tódul |
| százoszlopos, dombháti templomába, |
| hogy nevető, szép istenét csodálja |
| s szájon csókolja esti búcsúzóul. |
|
| …Hideg, mállós sziklákon zord avultság: |
| ilyenkor jaj, be szomorú a város! |
| Fürge népsége fel s alá futkároz, |
| s már meg sem ismeri nagy, égi multját. |
|
| Föld s ég, jelen s múlt közt fekete kárpit – |
| csak álmodom ez égbeszállt világot, |
| mert hazudik a múlt, akár az álmok, |
| s tán Empedocles is, jaj, sose járt itt! |
|
Agrigento, 1940. rnárcius |
|
|