Róma, 1940

Jelképéül a jelennek napsugárban, zuhogóban, Róma felett állandóan nagy repülők jönnek-mennek. Lent a romok összesúgnak, összesúgnak, összenéznek: „minket bíz meg nem ijesztnek, minket bíz meg nem igéznek! Mi a próbát már kiálltuk, ember, idő tört bennünket; ezek a gépek, a bárgyuk, nem bántják idegeinket. Mit bánjuk, ha bomba robban, mit, ha vad géppuska paskol? ördög szökhet ránk magasból, nem törhetünk össze jobban.” S harsognak a szörnyű gépek, húznak, bucskáznak, forognak; a romok csak vicsorognak s mint a lúd, magasba néznek. 1940