A Történelemhez

Ismét megejtettél, Történelem,
vakondlyukban bújkáló tarka semmi;
hős lendület incselkedik velem,
s úgy érzem, messze, messze kéne menni.
Hol vagy található, mesés anyag,
hol van szép országod kezdete, vége?
Jelenünk java is beléd szalad,
s mánk holnap szomszéd csillag tölteléke.
Beléd botorkál az emberi nem,
s elmúlásunkat kicsinyítve, látom:
a sivatag sárgálló végtelen,
csontváz poroszkál rajta teveháton.
Ó, embernemzetség! Csillagszilánk
vetett ide a földre, bizonyisten!
hogy nyughatatlan, huncut és falánk
tested éljen, haljon, termékenyítsen.
Időfonálra futtatott virág,
történelem, hazugtermésü semmi!
Be szeretnék mennyen és poklon át
mélyen magasló kékjeidbe menni!

1939

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]