A Történelemhez
| Ismét megejtettél, Történelem, |
| vakondlyukban bújkáló tarka semmi; |
| hős lendület incselkedik velem, |
| s úgy érzem, messze, messze kéne menni. |
|
| Hol vagy található, mesés anyag, |
| hol van szép országod kezdete, vége? |
| Jelenünk java is beléd szalad, |
| s mánk holnap szomszéd csillag tölteléke. |
|
| Beléd botorkál az emberi nem, |
| s elmúlásunkat kicsinyítve, látom: |
| a sivatag sárgálló végtelen, |
| csontváz poroszkál rajta teveháton. |
|
| Ó, embernemzetség! Csillagszilánk |
| vetett ide a földre, bizonyisten! |
| hogy nyughatatlan, huncut és falánk |
| tested éljen, haljon, termékenyítsen. |
|
| Időfonálra futtatott virág, |
| történelem, hazugtermésü semmi! |
| Be szeretnék mennyen és poklon át |
| mélyen magasló kékjeidbe menni! |
|
|
|