Ott Északon…
| Ahol imént még szürke égi bálnák |
| harsogtak a csipkés égöblön át, |
| szállni látom apám szép madarát: |
| a szajkó vígan pattingatja szárnyát. |
|
| Járjuk az erdőt, őzek menedékét, |
| s míg a világban áll a háború, |
| e jószagú és biztos sátorú |
| fenyők tövébe álmodjuk a békét. |
|
| Ott Északon már tart a nagy-vadászat, |
| lejárt a béke, mint nyúltilalom. |
| S egy ország sorsát énekli dalom, |
| hol negyedszer van tora szörnyű gyásznak. |
|
| Kalandos ország! Ritka hősi kedvvel |
| sírját megássa minden nemzedék |
| és így kiált, midőn a sírba lép: |
| sebaj, százszorta szebben ébredek fel! |
|
Rozsnyó, 1939. szeptember |
|
|