Őszi készülődés

A hírlapok sötét dolgokról írnak:
maholnap tán reszket is a Teremtés.
Kezet-festő friss gyászjelentés-
szaga van az újságpapírnak.
Úgy látszik, jő a gyermekkori Rém.
S ha fent az ég ívén
a csillogó géptestek megjelennek,
ki ne gondolna Rá,
ki ne ismerne Rá?
Ez még nem Ő.
De jő, de jő…
És egy napon, meglátod, szörnyű csend lesz.
E csend, e csend jelenti: megjelent.
Harangszó száll a dermedő szívekhez,
rézangyal-felhők szállnak odafent;
az esti szélben borzongnak az ágak,
búcsúzva intenek, bólintanak
a tegnapi, a boldogabb világnak,
amely után annyit sóhajtanak
s könnyeznek majd a gyermekek, a vének.
„Béke” s „Békében” – mondják, s ráborul
őrült anyjára a menő fiú:
már perzsel, öl, dühöng a Háború!
POST SCRIPTUM:
Háborúfélő verset írtam éppen
s révülten néztem az eget:
Bomlotthajú asszonyfő szállt az égen
s lilán elúszott a világ felett.
 

1939

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]