A velencei noteszből

Poétád szerettem volna lenni, úgy megejtett százezer csodád – Időm lejárt, tovább kell este menni. Halottként visz fekete gondolád. *   Velence, Velence, tengerek lelence, emléked szivemben gyönyörű szelence. 1939. június–július