Az átkozott virág

Ismét kinyíltál, Fekete virág, Holdatlan éjjel. Sötét átok-virága. Nagy laboda-fejed S szívben gyökerező cikád Angyalkönny-ízű esőt kívánna. Táplálásodra Ki volna egyedül elég? – Jaj, a pokolban tenyészik e fajta, Órjásra nő, Lelkek elátkozott serege rajta – Hogy táplálhatná most a kedves ég? Pokoli burján, Ne féltsd ördög-szabott adódat! Mert nemsokára Jóllakhatsz tán örökre: Valakinek a könnye S valakinek a vére Csak úgy dűl majd a szorító gyökérre, S időtlen időkre eloltja szomjad! 1939. május 11.