Tavasz-hívó
| Ha szereted a tavaszi füvet, |
| finom cipellőd kerülgesse szépen; |
| ne taposs rá a hegyről lejövet, |
| őrizzen meg bennünket jóemlékben. |
|
| A kerítés tövében kis virág |
| – neked adom; az idén ez az első; |
| s az utolsót is neked nyújtom át, |
| ha majd az ideje annak is eljő. |
|
| Az erdőszéli fák között kopog |
| s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály; |
| alattunk száraz ág s levél ropog, |
| éhes tavaszi tűznek jó takarmány. |
|
| Ott fenn a réteken még szerteszét |
| a napnak ellenálló hódarabkák, |
| mintha vetkőző szórta volna szét |
|
| Hallod, hogy kántál a rigó! |
| A hegyekben most bújnak ki a medvék, |
| s a park Flórája – válla, mint a hó – |
| nyírfák között épp emelinti leplét. |
|
|
|