Csillag-áhítat
| Lehetnek tán szebbek Őnála s jobbak, |
| én meg szeretném örökíteni. |
| Így mutatom meg hát a csillagoknak: |
| – Nézzétek meg, mindenség fényei! |
| Csillagtörvényes új hitem papnője, |
| szeme tükrében messzi sugarak, |
| s amint a Vénuszra mutat előre, |
| szobor-keze az égbolthoz tapad. |
| (Törékeny női kéz az égre tartva, |
| kicsi tenyér, mely bolygókat takar |
| s a képletek rendjét is megzavarja – |
| van-é a földön nagyobb diadal?) |
|
| S nézzétek arcát, ím, felétek ámul |
| s régóta sejtett rendszerért repes, |
| az örökös mulandóság honából |
| könnyezve kémleli a Véglegest. |
| Hát nem jeleztek? Perceink varázsa, |
| e roppant érzés addig nem hatol? |
| (Te nő vagy, bár te hidd, hogy valahol |
| e bús életnek lesz víg folytatása!) |
|
|
|