Álom a béke városáról
|
Évához
| Bár volna valahol egy meseváros, |
| ezernyi tornyú, égverő-falú, |
| köröskörül kék tengerrel határos – |
| város: melyből nem lesz por és hamú! |
|
| S csodás nép lakja: csupa halhatatlan, |
| szerelmet és halált nem ismeri, |
| úgy élnek ők e mesebeli katlan |
| ekhói közt, s életük isteni! |
|
| – Én téged oda menekítenélek, |
| mint angyalok, éljél örökre ott! |
| Majd benned én is tovább éldegélek, |
| s minden napoddal újra-támadok… |
|
|
|