Muslica-tánc
Juharfalombok kéklő lugasában |
cicázva táncolnak a muslicák; |
néha kilencen járják, néha hárman, |
s mintha valami zsenge muzsikát |
is hallanék, melyben élet és halál van. |
|
Ki muzsikál nekik, ki dirigálja |
itt sem volt – ott sem volt balettjüket, |
melynek, úgy látom, mégis van szabálya, |
van benne libegés, van piruett |
s két ág közén kimért égalji pálya. |
|
Nem állnának meg ők egy pillanatra, |
űzi lelkük a lét, e kurta láz, |
amelynek táncolás formája, magva; |
táncuk: egyetlen megnyilvánulás – |
meg is hal az, ki egyszer abbahagyja! |
|
Ó, ballerinák, lánglengésü lányok, |
szép testetek forgó, fehér husát |
kéklő idő-tengerbe ringassátok! |
Az operai nagy padláson át |
egyszer ti is az éjszakába szálltok – |
|
|
|