Napbódulat
| Ki látja a sok vad perckarikát, |
| amint szemem mélységében tolongnak –? |
| Megtüzesité őket a bolond Nap, |
| így lettek láthatók, s mint paripák |
| a villámfényben, vörösen lobognak. |
|
| Harangzúgás, sikoltás, vágy-atom, |
| tervrészlet, emlékforgács, kedvparányka, |
| most indul mind a Végtelen-karámba, |
| s nincs az a hang, nincs az a hatalom, |
| mely onnét bármit visszaprédikálna. |
|
| …A Föld is, mint nagy, izzó szemgolyó, |
| veretvén a Nap vörös sugarától, |
| évszázad-gyűrüket bocsát magából, |
| melyekkel a sok hiábavaló |
| semmibe száll s eloszlik, mint a kámfor. |
|
| És hogyha néha – amint mondatik – |
| a csillagtáborokból tiszta éjjel |
| zenét hallani, szinte angyalit – |
| bizony, egy pusztuló nép búcsuzik, |
| halott cigányként, zokogó zenével. |
|
|
|