A nagy temetőben
| Itt állok Musset mauzóleumánál |
| s olvasom a verset az oldalán; |
| úgy érzem, mintha te mögöttem állnál, |
| sötét ruhában állnál itt, apám. |
|
| Hányszor láttam már lámpás éjszakákon |
| sovány, fekete-ruhás alakod! |
| A Vaugirard-on lettél jóbarátom, |
| nekem, ki elszakadt fiad vagyok. |
|
| S most újra itt vagy. Már egyszer zokogva |
| álltál meg itt, régi, sovány diák |
| s bámultál messzi otthonodra, |
|
| Jaj, Párizsban mennyi élet s halál van, |
| mennyi hús-vér fent s mennyi csont alul! |
| Bódorogva régi apám nyomában |
| járom e várost keresztül-kasul… |
|
|
|