A Luxembourg-kertben
| Ó, hogyha látnád, Fragonard! |
| Lépcsőt, kis szobrot tükröz a tavacska, |
| egy gyermek nagy labdát dobál, |
| s a levegőben meg-megáll a labda, |
| megáll a labda és megáll a nyár |
| egy lélegzet-állító pillanatra – |
|
| A pázsiton, nem messze tőlem, |
| a forgó-öntöző pereg-pereg |
| s gyöngyös vizét George Sandra szórja bőven, |
| cseppjei hajló ágak, levelek – |
| mint az a fűz, mely alatt szendereg |
| Musset, a túlsóparti temetőben. |
|
|
|