Az Ő hangja
| Most az ő hangját hallom én |
| – úgy hangzik, mint egy régi ének –; |
| s mintha fejemen sejteném |
| ismert súlyát finom kezének: |
|
| aludj a csillagvesztő messzeségben. |
|
| denevérek próbálják a harangon. |
|
| – mint az Őrhegy tövében; |
| lovasok bandukolnak sárga fényben. |
|
| a nyári éjszakák bogár-zenéje. |
|
| bús arcodat nem érti és csodálja: |
|
| mikor olyan boldog fiú lehetnél –? |
|
| találkozunk éjfélkor fent a holdban.” |
|
|
|