Régi flórenci asszonyokhoz

Kik itt e boltíves teremben
fogtok örökre fényleni,
ugye, ti is megnéztek engem,
múlt századok szépségei –
De sokan vagytok! Melyiktekre
szavazzak, ki a csillagom?
Megkergülök, mint szőnyegekre
tett, vergődő kaméleon.
Annák, Beatricék, Lukréciák,
hamvas kis arcok, nagy szemek,
csipkék, kösöntyűk, kámeák,
örökre tündököljetek!
*
Nézzetek meg utolszor engem,
szépségei múlt századoknak,
mert lábam immár itt, ezekben
a csarnokokban nem doboghat.
Ha unokáim egyszer erre járnak,
vagy valaki késő lélek-rokon,
kacsintsatok reája bátran,
és csókoljátok homlokon!

Firenze, 1937

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]