Veróna éjjelében

Lehet, hogy egy kis hitvány denevérnek élete fabatkát sem ér; Kegyes Podesta, mégis arra kérlek, lehessek itt egy éjjel denevér! A sikátorok csábítanak engem, gót tornyaid rejtelmes odvai; ős városodban, a történelemben szeretnék én ma éjjel szállani! Ó, régi rácsok, cifra sírkalitkák, melyekben egy-egy szépnevű halott mosolyogva őrzi Veróna titkát, mint aki már fel-is-feltámadott! Nagy Podesta! gyarló ember-mivoltom városodban semmit sem ér: add, hogy lehessek a nagytitkú, boldog Veróna éjjelében denevér! 1937