Túl a Karszton
| Jaj, hogy zenélt egykor gyermekfülemben |
| ez a két szó: Piave, Tagliamento –
|
| (Vér folyik benne víznél sebesebben, |
| két vérfolyó, hadakat összerontó…) |
|
| Most láttam őket. Kékek és nyugodtak. |
| Zengtek a hajdan összelőtt hidak. |
| Az asszonyok lent integetve mostak, |
| s mosdott tükrében a hajnali Nap. |
|
| – Nagy, boltos ég, fent kéklő végtelen tó, |
| úgy-e azok lelke is így pihen, |
| és kék és csendes, mint a Tagliamento, |
| kik itt porladnak a föld mélyiben? – |
|
| Szegény Ernő bátyám, rajtad tűnődtem, |
| ki hoztad e rettentő szavakat, |
| s most alszol messze az erdélyi földben, |
| kivont s keresztbe tett nagy kard alatt. |
|
|
|