A dobói romok
|
Takáts Gyulának
| egy-két hosszanti út, sikátor; |
| füst szállt apró házaiból |
| és oktatott a prédikátor. |
| Most a kapa téglába koccan, |
| csont dűl ki az eke nyomán, |
| s lidércesen lebegnek ottan |
| a romok, ha jön a homály. |
| S ott, hol víz futott a malomba |
| és jöttek-mentek a halak, |
| az árokban ezernyi gomba, |
| s nagy páfrányok bólonganak. |
| S olyan a régi malomárok, |
| mint út, melyen senki se jár, |
| s aki jár ott, éjszaka jár ott |
|
| – Ó, hogy szeretném látni mostan |
| a romot, Szentgyörgy-éjszakán! |
| A malom nagy kereke roppan, |
| fáján csepegni kezd a szál, |
| s ropogva indul meg a lomha |
| emberek jönnek a malomba, |
|
|
|