Új szerelem

 

(A régi után:)

Hányszor sírtam volt bele nyárba, télbe:
bár rossz szerelmünk volna oly letünt,
mint kor, mely elmúlt vagy ötezer éve;
sajgással bélelt emberéletünk
nem éreznők már régen te se, én se;
már víz volnánk, vagy rétfeletti pára,
por, mely padlások fénycsövébe leng;
mint lélek, szállnánk éntelen zihálva,
– vagy csend volnánk, végtelen hosszú csend,
mely magát únván szétatomizálja…
 

(Az új elé:)

Mint mesehős, kit jófüvek varázsa
holtából százszor szebbé gyógyitott,
s álmélkodással néz az új világba,
most én is ámuló szemet nyitok:
ily lángnak bennem nem volt soha mása.
Csak járok a májusi éjszakába,
megrészegített az új szerelem
s az újult mindenség iránti hála;
ha szidtam ott, itt áldom végzetem,
hogy egy tizedben jöttünk e világra,
 

1937

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]