Mint Kuncz Aladár
|
Felnyúltam a polcra, hogy dohányt keressek, s közben kezem beleütődött a falon lógó csellóba, amely hosszú zengéssel viszonozta érintésemet.
Részlet a Fekete kolostor-ból
|
| Felriadtam egy kútmélységü álom |
| itt sem volt, ott sem volt csodáiból, |
| s az ébrenlétet most jobban utálom, |
| és jobban irtózom, mint bármikor. |
|
| Emlékeim egy szép vízparti nyárról |
| már oszladoznak – világosodik – |
| kapok utánuk, balkezes varázsló, |
| ki szemfényvesztésben kontárkodik. |
|
| – Egy óriási, szűkfonásu háló |
| kellene nékem! Ó, mily diadal |
| volna az élet, hogyha egy-egy álom |
| bennakadna hálómban, mint a hal! |
|
| (De én vagyok rab: nyirkosfalú börtön, |
| tornyos évek vén kolostora vár. |
| Kezem kinyúl: cselló-húrok zokognak. |
| Zokogok én is, mint Kuncz Aladár.) |
|
|
|
|