Békesség, emberek

Vasárnap van,
föld-ízű szél lebeg;
tavaszodik:
mért búslakodsz, gyerek?
– Be nagy az ember saját romlására,
s milyen kicsi e budai vasárnap!
A kicsiségnek békesség a bére,
a nagyságnak üvöltés, vér az ára –
ezt hirdetik a süppedt, sárga házak.
A kicsiségnek békesség a bére –
vagy a vén házak tanúsága csalna?
Az idő útjából ki állna félre,
történelem elől ki mászna fára,
ha szólítaná országok hatalma?
S ki bújna el a nagy lélek-parancsra,
mely a gonoszság ellen hívja sorba?
Ki az a gyatra, ki nem áll porondra
az ellen, ki népe sírját kotorja?
Ki nem les itt a szent forradalomra? –
Tavaszodik,
föld-ízű szél lebeg;
kiáltsd belé:
Békesség, emberek!

1937

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]