Nyírfa
Amint a fák között a nyírfa legszebb, |
s színe a színek anyja: hófehér, |
évszakjaim közül egyik se tetszett |
úgy még nekem, ahogyan ez a tél. |
|
S most úgy tűnik: múltam, e hosszu tegnap, |
nagy téli nap volt s véget sosem ér; |
a nyár csupán két-három szép meleg nap, |
a tavasz átsuhamló déli szél… |
|
|
|