Varjak
| Mikor a hegy felől jönnek a téli varjak |
| s a szent hidegben szárnyuk odafent |
| félszegen vagdos a havas viharnak, |
| úgy érzem: a történelem üzent. |
|
| Mindig így jönnek, mint tépett avar had, |
| látásuk könnyet s borzongást teremt; |
| s mit csak próféta vagy koldus akarhat: |
| megsarcolják a fösvény végtelent. |
|
|
|