Vadlibák
| Hold fényinél, felhők tövében |
| sikoltva szállnak a libák. |
| Lábukra-szőtt lila kötélen |
|
| Úgy vonulnak csillag-ösvényen, |
| mint egy csapat bátor diák, |
| amint mi egykor, régesrégen, |
|
| Kéklő, tömör sötétbe vésik |
| búcsúszavuk szívrepedésig |
|
| Hová mennek? Míg tart az éjjel, |
| húznak az alvó föld felett; |
| vezérli őket égi fény-jel |
| s őskori vadlúd-szellemek. |
|
| Messzire mennek: nagy tavakban |
| szállnak s kiáltnak szakadatlan, |
| mint egy csapat hangos diák, |
|
| s hogy hallja meg a szundikáló, |
| holdfényben hintázó világ: |
| csapnak a felhők közt ziháló, |
|
|
|