A. B. F. R. A.
[A boldog feltámadás reménye alatt]
| Amit a temetőn át tavaly hasítottak: |
| az út már lámpafénnyel ékesen ivel. |
| Alatta sok nagyúr s hölgy teste rothad |
| selymek között, nehéz gyűrűivel. |
|
| Nagyképű temető! nem szánlak, ez a sorsod! |
| Gazdag s hamis kor versenytere voltál. |
| Hány cicomás követ, fát s gyatra szobrot |
| hordott rád össze a budai polgár! |
|
| Most itt hevernek mindkét oldalán az útnak, |
| rajtuk a lámpafényben óneső ragyog, |
| s a késő olvasónak nagyokat hazudnak |
| a gazdátlan aranyfelíratok. |
|
| Most szél jön, s levelek csörrennek le az útra, |
| mely mint maga az élet, vakmerőn ivel: |
| Alatta százszor megzavart álmát alussza |
| a századvég bütykös gyűrűivel. |
|
|
|