Vízparti ének

Új medriben fut a Szamos,
ó, itt minden megváltozott!
Mult nyaraknak könnyharmatos,
elejtett szemmel áldozok.
Most látom, mi a változás:
vajjon nem boldogabb a vak?
Hol vagy, porondos vízmosás,
hol vagytok, rozsdás kis tavak?
Hol vagy, vén vízalatti tönk?
olyan voltál, mint egy halott;
hogy megborzadtam idefönt,
mikor a víz megmozgatott!
Ó, hová göngyölődtetek,
hancúrozások, nagy Napok?
Roppant fürdések, vad hetek,
vajjon hová vonultatok?
Hangok, kezek, sok vizes arc,
nyirkos testek, sok kék trikó!…
Virgonc idő, úgy elinalsz,
mint egy jó harmadfű csikó.
S hol vagytok ti, szerelmeim,
bronztestü lányok, akik itt,
vizünk bozótos partjain
jártátok a nyár táncait –?
Valószínű, meghaltatok,
elvitt a féktelen folyó,
s szép testetek úgy úszhatott,
mint egy-egy hintázó hajó.
Nyaldostak a hüvös habok,
ott lent megállitott a gát
s egy vén halász ki is fogott,
mint régesrég Oféliát.
 

Kolozsvár, 1936

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]