A marosszentimrei templomban
| Fejünkre por hull, régi vakolat, |
| így énekeljük a drága Siont; |
| egér futkározik a pad alatt |
| s odvából egy-egy vén kuvik kiront. |
| Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, |
| a tizenegyedik maga a pap, |
| de énekelünk mi százak helyett, |
| hogy hull belé a por s a vakolat, |
| s egy-egy szuvas gerenda meglazul: |
| tizenegyedikünk az árva pap, |
| tizenkettedikünk maga az Úr. |
| Így énekelünk mi, pár megmaradt |
| – azt bünteti, akit szeret az Úr –, |
| s velünk dalolnak a padló alatt, |
| kiket kiírtott az idő gazul. |
|
|