Perc-szonett
|
Erőpróba-szerű játék Weöres Sándorral; amit ő írt ugyane perc alatt, nála talán szintén megmaradt. Az idő kötött volt, a téma szabadon választható. |
| Az elszalasztott nagy pillanatok, |
| a kielégítetlen égi percek, |
| a másnak tartott vér-áldozatok |
| íratják meg velem most ezt a verset. |
|
| – Ti nem tudjátok, ti nem értitek, |
| hogy föld alá kényszerítve a mámor, |
| a meggyilkolt vágy mily lidérceket |
| dob fel az éjszakába majd magából! |
|
| Mert ha tudnátok, nem volna csoda, |
| ha, ÉDES NŐK, ti, élteteket únva, |
| vakul adnátok magatok oda |
|
| akárkinek, akit az ostoba |
| véletlen lök elétek amaz útra, |
| amelyre többé tán nem lép soha! |
|
|
|
|