Enyeden ősz van
| A Bükkösön most rőzsét gyűjtenek, |
| görnyedeznek az enyedi szegények; |
| sovány kutyájuknak füttyentenek |
|
| Enyed köré a tél már építi |
| s magasra rakja gyilkos szürke várát: |
| hegyek közül lassan leömlenek |
|
| Nő a sötétség, egyre nő a sár, |
| a dűlőkön bizton ér már bokáig. |
| Benne nagyhorgú sintér kergeti |
|
| Az Akasztófadombon róka váj, |
| az agyagot éles körmei ontják; |
| kivájja és újból eltemeti |
|
| Szegett fővel bolyong és könnyesen |
| a sétatéren régi jó barátom, |
| nem leli helyét az istentelen, |
|
| A temetőbe, mint a fergeteg, |
| huhogószárnyu nagy varjak repülnek. |
| Kóvályognak s nagyapám korhatag |
|
| Magasságból hull ólmos permeteg: |
| nyirkos felhőcsigák fekete vére; |
| a sárga föld beissza s rácsepeg |
|
|
|