Silénus-fohász
| Hol búcsuzások felhőfátyla reszket |
| a hármas hegygerincek hajlatán: |
| a csúcson fűkalászok integetnek |
|
| Valami ős szerelem odaszólít, |
| hol a dombok bársonya összeér, |
| s vágyam elvisz a nagymohú bozótig, |
| melyben forrásvíz lüktet, mint a vér… |
|
| – Órjás Anya, hegyek, vizek világa! |
| Ki tápláltál egykor, mint csecsemőt: |
| fogadd öledbe boldogan zihálva |
|
|
|