Elvetélt nyár
| Ittmaradtunk, poshadt városi nyár van… |
| Hogy is nem kaptunk már valami agybajt? |
| Tengődünk aszfalt s kő sivatagában, |
| italunk sör, ételünk málna-fagylalt. |
|
| És rág a hőség, mint rabot a tetvek, |
| s ha befogad az éjjel hűvös odva, |
| nagy-messziről fenyvesek integetnek, |
| s félálomban megszólalunk motyogva: |
|
| „Patak-hidacskák, páfrányok, mohák, |
| vad pázsitok, tajtékos parti sziklák, |
| őrzitek-é a gyermek lábnyomát, |
| ki rajtatok futkározott mezitláb?” |
|
| S az éjben húnyt szemünk egyszerre mit lát? |
| Kecses nyírfák ezüstös kérge villan, |
| sétányokon tornácos régi villák – |
| borvíz csobog a naptalan csalitban. |
|
| S zajtól beteg fülünk egyszerre mit hall? |
| Fűzfák alatt kristály patak csörömpöl, |
| nimfák csábítnak csengő dalaikkal, |
| ahol a Nagygát zuhatagja bömböl… |
|
| Rozzant faházak, kék fürdőruhák, |
| viháncoló, félpőre bronzleányok: |
| elég volt, ne kisértsetek tovább! |
| A fájdalomtól fel-felkiabálok. |
|
|
|