Bélyeggyűjtők
Ültünk a lépcsőn – nyár volt, nagy meleg – |
Babu, Cibla, Pipi, Laci, Pikó, |
kezünkben album s tarka bélyegek: |
Aszerbedzsán, Japán, Portorico, |
Mauritius s más rejtélyes nevek, |
megvigasztaltak minden bánatot, |
s rajtuk királyok és vadállatok, |
amelyekről álmodni lehetett. |
A levegőben sarkantyúvirág |
vastag, nyári illata folydogált, |
nem bírta szusszal az aranydarázs, |
és kiterített szárnnyal meg-megállt – |
De benne, mint félelmetes hajók, |
úsztak az elhangzott messzi nevek, |
s ahogy kimondtuk, fájdalmas hahót |
küldtünk utánuk és üzenetet |
a messzi partra, hova egy napon |
bizton megérkezünk, kik itt vagyunk, |
a rossz, kivájt falépcsőn mi haton, |
megérkezünk, mielőtt meghalunk! |
|
|