Filmkirálynő képe alá
| Ő is nagyon meg talál halni egyszer, |
| mint ahogy egyszer én is meghalok. |
| Sírunkon az emberi kegyelettel |
| kijátszanak kaján vadállatok. |
|
| Melle nem lesz fejemnek puha párna |
| s nem szimatolhatom teste szagát, |
| pedig egyazon évtizedbe zárva |
| repít minket a féktelen világ. |
|
| De ha valaki ötven év csúcsáról |
| mostunk vad szurdukába visszanéz, |
| vagy mi nézünk rá egy szoba faláról, |
| melyet pókhad ostromol, por s penész, |
|
| megkönnyezi avíttas kis ruhánkat, |
| milyent már rég nem szabnak a szabók, |
| megkönnyezi ócskamosolyu szánkat, |
| melyre csendhálót terített a pók; |
|
| és arra gondol: ezek jóba voltak, |
| szegények, csókolóztak is talán, |
| valamikor a század derekán – |
| és most micsoda nyomorult halottak! |
|
|
|