Galambok
| Galambcsapat a kunyhó tetején: |
| bucskázók, örvösek és büszke pávák; |
| hogy megszenteljék nagy nyomorúságát, |
| finom galambokat tart a szegény. |
|
| Akkor voltam én is a legszegényebb, |
| mikor galambot tartottam, sokat; |
| s akkor voltam mégis legboldogabb, |
| amilyen nem leszek, bármeddig élek. |
|
| Az Őrhegy tetején át hogy repültek |
| s hogy surrogtak a vén házakon át! |
| A kék magasság ánizs-illatát |
| éreztem rajtuk, ha vállamra ültek. |
|
| Álmomban most is vissza-visszajárnak |
| s őket tiszta búzával etetem; |
| hálásan simogatják égi szárnyak |
| szegény, boldogtalan fejem. |
|
|
|