Új évezred felé
| Mi kétezerben nem élünk, szegénykém, |
| az új évezred nem lel itt bennünket; |
| fekszünk a mélyben, s az ég régi kékjén |
| fenn, fenn különös új gépek keringnek. |
| Lebontották a házat, hol születtünk, |
| – mint a Tabánt. Ágyunk, székünk elégett. |
| Sok könyvünk méltatlan kezekben eltünt – |
| s hová lettek alakunkról a képek? |
| Az útakon új cipők nyikorognak, |
| más ruhában más lányok lengedeznek. |
| Mint lelke eldugott öreg boroknak: |
| az álmunk egyre sűrűbb, édesebb lesz. |
| Tovább lóbálja felettünk az égen |
| az idő a napot, e lassú ingát, |
| s úgy alszunk már, mint földünk más felében |
| a kőbepólyált, hosszucsontu inkák. |
|
|