Dunántúli kis rege
| Azt mondják, még a század fordulóján |
| az idő e hajlék felett megállt… |
| (Luca-napkor történt, éjféli órán, |
| midőn a Garaboncás erre járt.) |
|
| A réztobozos óra kék szivére |
| valami illatos füvet dobott; |
| a mutató azóta sem forog – |
| s álomport szórt a komondor szemébe. |
|
| Egy szép kérő pisztolyt akkor fogott |
| magára – a falról nevet a képe, |
| kis bajsza már azóta rég homok –, |
| a másiknak is szörnyű lett a vége; |
| a harmadik, szőke fenegyerek, |
| meglopta apját, majd illa berek – |
|
| És az idő csak áll a ház felett, |
| s a falu sejti: réges-rég halott |
| a két kisasszony, s ha kitámolyog |
| egyik vagy másik, és rámosolyog |
| a gyermekekre: hívják a papot! |
|
|
|