Suhamlik az idő

Mért bús e nyári délután? Mintha velünk zöld léggömb ringva szállna, vagy mintha szőllős dombon állva integetnénk futó hintók után. Suhamlik az idő! Még a harang kongása sem más: mély, szomorú tik-tak – s mintha a csendben is futó ladiknak evezőcsapásait hallanám. A domboldalakon végigterül a hullt gyümölcsök sűrü sokasága, s a szellő erjedés-szaggal repül egyenesen a másvilágra. Eltelt huszonnégy óra: tegnap este még Vele néztem a világot itt, de lám, heverészésünket feledve a tiprott fű kiegyenesedik! S fut az idő! És sohasem előre, csak messzebb, hátrább visz engem e táltos, el, el az ifjúságtól, messze Tőle, s mind közelebb, közelebb a halálhoz. * A nyári éjjel tücsökmuzsikája szebb, mint a legszebb téli éjszaka; a csend az embert hangokkal kínálja, a tücsökszó a csend, a csend maga! 1935